
hit




Politikusaink többsége láthatóan két nagyon lényeges problémával nem tudnak mit kezdeni. Az egyik, hogy mit tegyenek a nem egészségügyi kategóriába tartozó terror-járvánnyal. A másik, hogy mi legyen a jóléti társadalmakba menekülőkkel. Mindkettőben érintett vagyok: feleségem nagyapja szerb terroristák elől menekült (lásd: Bukovinai székelyek: az újrakezdés művészei című írásomban).
Most úgy vélem, mindig az a kérdés foglalkoztatott: joga van-e élni a szegénynek, a betegnek, a sikertelennek, a szerencsétlennek?
Velem együtt mindenki úgy élt, hogy éreztették velem: Mindenki a maga sorsának kovácsa. Azaz aki nem sikeres, az akár el is pusztulhat. Senki nem tudott nekem olyan magyarázatot adni,
„…fontos emlékeznünk arra, hogy az ősegyház az apostoli időszakot követően alig folytatott missziós tevékenységet. Nem is volt kialakult közvetlen elképzelése arról, hogyan terjessze a hitet a pogányok között — mégis ez lett a legnagyobb missziós sikerek korszaka. Az antik világ megtérése nem az egyház tervszerű munkájának eredménye,