Nem írok nekrológot. Csak annyit, hogy ő is apa volt, mint én, és azért dolgozott, hogy az utcákat, épületeket mindenki tudja használni.
imádság
Idén felfedezett gyönyörű szép karácsonyi dal a Pentatonix előadásában.
Politikusaink többsége láthatóan két nagyon lényeges problémával nem tudnak mit kezdeni. Az egyik, hogy mit tegyenek a nem egészségügyi kategóriába tartozó terror-járvánnyal. A másik, hogy mi legyen a jóléti társadalmakba menekülőkkel. Mindkettőben érintett vagyok: feleségem nagyapja szerb terroristák elől menekült (lásd: Bukovinai székelyek: az újrakezdés művészei című írásomban).
Miért nem jártam misére rendszeresen 33 éves korom előtt? Nemcsak azért, mert nem voltam hívő. És miért jártam néha mégis?
József Attila így fogalmazta meg zseniális tömörséggel:
„Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret. ”
A blogomra is vonatkozik ennek a József Attila versnek e néhány sora.
Csak az olvassa blogomat,
Mikor először gyóntam, összeszorítottam a szemem, alig jött ki hang a torkomon. Megkérdeztem a lelki vezetőmet, hogy ez normális-e. Azt mondta igen. Nagyon nehéz a saját mocsokságaimat beismerni magamnak, sőt, kimondani. Egyszóval szembenézni azzal, hogy gonosz voltam. Miután kimondtam, óriási, leírhatatlan megkönnyebbülés. A pap szájából elhangzik Jézus igéje: „Isten megbocsátotta bűneid.”
Ez óriási erőt ad minden egyes alkalommal,
A ma felolvasott evangéliumban két imádkozó emberről hallottunk. Az egyik így, a másik úgy imádkozott. Jézus pedig szokása szerint a közvéleménnyel ellenben nyilatkozott.
Én még egy dolgot kiolvastam a mai evangéliumból. A farizeus kötelességből imádkozott, azaz valakinek meg akart felelni. Ezzel szemben a vámos pedig belső indíttatásból.