imádság

Grafika: egy hölgy a szőnyeg alá söpri a koszt.

33 évig hitetlen ember voltam. Hívőként összehasonlítom azt, miképp reagáltam régen egyes eseményekre, miképpen most, hívőként. Mindig is gyarkoroltam a szőnyeg alá söprés művészetét. Hála Istennek, lassan kezdem belátni, erre semmi szükségem nincs.

Mi a szőnyeg alá söprés művészete?

Amikor meghalt édesapám,

A kisfiam locsolja a virágokat

A mai örömhírt hallva egy történetem jutott eszembe.

Miután megtértem megijedtem attól, hogy elveszítem a hitemet. Hiszen én nem kértem a hitemet, hanem egyszer csak hívő ember lettem. A hitemet ajándékba kaptam, de ha már megvolt, nem akartam elveszteni. Elmentem hát a lelkivezetőmhöz,

húszezres forintkötegek átkötve

Ma végre megtaláltam azt a címet, ami leginkább illik a blogomhoz. Imádság közben jutott eszembe.

A felnőtt életemet azzal indítottam, hogy nagyapám örökségéből volt egy Yamaha DX9-es szintetizátorom. Eladtam, mert lakást akartam venni. A híres zenész, aki megvette, átvette, de fizetni nem akart.

Várandós Szűz Mária szobra

Nyáron ellátogattunk Budakeszire, ahol 5 évig éltünk. Feleségem várandós volt. Most, és nem előbb, kiderült, van Magyarországon egy szobor, amely Szűz Máriát várandósan ábrázolja. Mégpedig hol? Egy remete szerzetesrend kolostorának romjai közt, Budakeszi határától egy kilométerre. Semmi jelzés nincs. Semmilyen óriásplakát nem mutatja. Sőt, az interneten sem volt rajta.

„A Te kezedbe teszem le a gyermekeimet, magamat és a szülőként elvégzett munkámat.”

Sokáig voltam hitetlen, most pedig már jó ideje hívő vagyok. Ezért elég jól tudom, milyen nagy a különbség a két állapot közt. A hitetlen azt hiszi, saját erejéből képes az élet problémáit megoldani.