Nap mint nap szembejön velem az óriásplakát, amely ezt kérdezi.
Nekem bizony van nagyobb kincsem. Sokkal nagyobb kincsem van: a családom katolikus hite.
Mit írhatnék róla? Soha sem akarom odaadni a hitemet az egészségemért.
Isten országa
Mi az örömhír a mai evangéliumban? A pusztulás, halál, börtön? Isten elítél bennünket?
Azért sok szó esik benne Isten ajándékairól is: elképesztő bölcsességet kapunk, megvéd bennünket.
Az Ószövetségi Szentírásban hányszor halljuk, hogy Eljön az Úr, ítélni a földet.
Közeledünk az egyházi év végéhez, és az igeliturgia a feltámadásról szól. A lényegről.
Egyszer egy munkatársam megkérdezte: „Dugába dőlsz, hogyha egyszer bebizonyítják a feltámadásról, hogy nem is történt meg?” Persze nem gondolt bele, hogy a feltámadás meg nem történtét nem lehet bebizonyítani,
Sokféleképp hallottam már erőszakos cselekmények megokolását. Például így:
- Erőszakosságot csak erőszakkal lehetett megakadályozni;
- Gyerekeket csak így lehet jóra nevelni;
- A Bibliában is benne van;
- Az állatok is erőszakosak, és az ember is egyfajta állat.
Nekünk keresztényeknek azonban van egy „ember-prototípus”,
A mai evangéliumról az jutott eszembe elsőnek: „Hú, de durva!” Aztán elgondolkoztam, hogy miért pont ez? Hogy nem veszem észre elsőre az örömhírt ebben?
Arra jöttem rá, hogy egész egyszerűen nem az örömhírre, hanem a pokolról szóló tudósításra figyeltem. Elsőként ez a mondanivaló jött le nekem: Aki pokollá teszi mások életét,
A mai evangélium is gondolatokat hozott elő belőlem. Hála az Istennek, minden héten megérint Isten szava. Nagy ajándék ez.
Ez a mondat ragadt meg bennem: „Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön,