világmegváltónakképzeli magát. Ne érezze magát bűnösnek, ha alapos megfontolás után
nem-et mond valakinek.
„A közösség emberek egymás iránti tapintatából áll, amely a mindennapi életben nyilvánul meg. Apró mozdulatok, figyelmességek, szívességek és áldozatok, amelyek állandóan azt jelzik: «szeretlek», és «boldog vagyok, hogy veled lehetek». Előreengedünk valakit, nem próbáljuk bebizonyítani a vitában az igazunkat, magunkra vállalunk kisebb terheket, hogy könnyítsük a szomszédunkon.”
„Mikor Jézus tanítványait hithirdető útra küldte, lelkükre kötötte, hogy legyenek szegények, ne vigyenek magukkal semmit, és olyan dolgokat parancsolt nekik, amilyeneket egymagukban képtelenek lettek volna teljesíteni.…A közösségek és tagjaik arra kapnak meghívást, hogy szegények legyenek, és lehetetlen dolgokat hajtsanak végre, mint például: építsenek fel egy közösséget,
„Egy közösségben az emberek és az ő növekedésük előbbre való, mint a szabályok és a rendtartás. A vezetőknek meg kell tartaniuk a helyes egyensúlyt a sérülésekkel, nehézségekkel küzdő emberek tiszteletben tartása és a szabályok és struktúrák között. A szabályok és a struktúrák szükségesek, csak éppen kivételt is lehet tenni,
„Elfogadni gyengeségeinket és mások gyengeségeit: éppen ellenkezője az érzelgősségnek. Nem fatalista, reménytelen beletörődés. Lényegében igazságra törekvés, azért, hogy ne illúziókban éljünk, és abból kiindulva növekedhessünk, amik vagyunk, nem pedig abból, amik lenni szeretnénk, vagy amit mások várnak el tőlünk. Tudatában kell lennünk annak, hogy mik vagyunk,