Most úgy vélem, mindig az a kérdés foglalkoztatott: joga van-e élni a szegénynek, a betegnek, a sikertelennek, a szerencsétlennek?
Velem együtt mindenki úgy élt, hogy éreztették velem: Mindenki a maga sorsának kovácsa. Azaz aki nem sikeres, az akár el is pusztulhat. Senki nem tudott nekem olyan magyarázatot adni,
A 8 éves fiam mégis nekem szegezte a kérdést: Lesz-e 3. világháború? Egy pillanat alatt kikristályosodott bennem a két pontból álló magyarázat, amit ugyan nem ért még a fiam, de a blogomba épp jó lesz.
A 2. világháború mintája alapján úgy kezdődhet,
„A történelem […] nem más mint a bábeli toronyépítés szakadatlan újrakezdése …
[…]
Szükségszerű tehát, hogy a kísérletek, bármilyen nagyszabásúan kezdődnek is, pusztulással végződnek, mert ingoványos talajra épülnek.
[…]
Amit János Jelenései isteni büntetés gyanánt írnak le, nem pozitívisztikus, kívülről jövő csapás.
Az ideológiák optimizmusa a halál feledtetésére tesz kísérletet, amikor állandóan a tökéletes társadalom felé haladó történelemről beszél. A halál közelében mégis mindig kiderült, hogy az ideológiák mellébeszélnek, hazugsággal akarják elkáprátatni az embert. A hit reménye viszont a halálon túli igazi jövőt tárja elénk. Csakis így válnak a valóban megtett lépések mindannyiunk jövőjévé.