Vagyontalanul kezdtem az életemet, aztán nagyon gazdag lettem. Egy ponton azonban úgy döntöttem: jobb vagyontalanul élni. Ezen életdöntésemnek a hátteréről szól ez a kategória.
Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a vagyonos emberek nem kaptak rálátást a világ dolgaira, hanem éppen ellenkezőleg: a látásuk beszűkült. Ha ugyanis tisztában lennének azzal, mi folyik a világban, másképp használnák fel a vagyonukat.
Egyszer a barátommal egy több százmilliós lopást akadályoztunk meg csak úgy csendben. Akkoriban még a határidős kereskedők a parketten kereskedtek, és az ellenőrzési rendszer csecsemőkorát élte. A két kereskedő összebeszélt, hogy egy céget meglopnak nem kis összeggel. A barátom este hívott, hogy ez kiderült nála,
Az adventi gyertya csomagolásában találtam egy cikkrészletet a gazdagmamikról. Hogy került oda, nem tudom. Egy kis darab papírfecni egy újságból. Sokat hallottam Vida Ágiról a vállalkozás tulajdonosáról, több ismerősömet indította el a sikeres vállalkozás útján. Mégis, aki eszembe jutott, az egy barátunk,
A Bibliában olvassuk azt a radikális megállapítást, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak bejutni Isten országába. Nem is értik meg a tanítványok ezt a kijelentését. A Biblia azonban a mai evangéliumban arról számol be, hogy Zakeus házra üdvösség szállt.
A vasárnapi szentmise olvasmánya a beteg Námán története. Amikor Námán meggyógyul, Elizeus prófétát ki akarja fizetni. Elvégre ő mondta, hogy fürödjön meg a Jordánban hétszer. Megcsinálta ezt az agyament dolgot és lám, meggyógyult. Ki gyógyította meg? Elizeus próféta? Nem. Isten volt.
A Biblia írójának meggyőződése,
Ma végre megtaláltam azt a címet, ami leginkább illik a blogomhoz. Imádság közben jutott eszembe.
A felnőtt életemet azzal indítottam, hogy nagyapám örökségéből volt egy Yamaha DX9-es szintetizátorom. Eladtam, mert lakást akartam venni. A híres zenész, aki megvette, átvette, de fizetni nem akart.
A bibliakutatók (és a Jézus kortársai is) azt állítják, Jézus Krisztus szavai radikálisak, kemények. Már az evangelisták is próbálták puhítani a mondanivalót. Később aztán már egészen elveszett az éle.
Egy pap mondta egyszer a saját humoros nyelvén: „A gazdag egyház annyit ér, mint a béka,