Örökzöldek
Viccek, történetek, anekdoták. Amiket valamiért fontosnak tartottam megörökíteni, de egyetlen más kategóriába sem fértek bele.
Találtam egy levelemet a teológiai vizsgaidőszakomból:
Hogy van az accidensed? Kicsit szubzisztál a hüposztasziszomban. Vajon degradálódik már? Csak akkut és preegzisztens degenerációm van.
József Attila így fogalmazta meg zseniális tömörséggel:
„Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret. ”
A blogomra is vonatkozik ennek a József Attila versnek e néhány sora.
Csak az olvassa blogomat,
„A Te kezedbe teszem le a gyermekeimet, magamat és a szülőként elvégzett munkámat.”
Sokáig voltam hitetlen, most pedig már jó ideje hívő vagyok. Ezért elég jól tudom, milyen nagy a különbség a két állapot közt. A hitetlen azt hiszi, saját erejéből képes az élet problémáit megoldani.
Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt, valaki
gúnyosan megkérdezte:
— Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?
A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék
vasreszeléket, és szétszórta az asztalon.