Szeretem, hogy katolikus vagyok

Örök hűséget fogadtam a katolikus hittel. Az idő múlásával egyre jobban megszeretem. E kategória bejegyzései erről szólnak.

A katolikus egyház jelenlegi rendszere úgy épül fel, hogy a plébánosunk a lelkipásztorunk. Lelkipásztorunk a püspökök is. Róma püspöke, a pápa pedig szintén lelkipásztorunk. Lelkipásztornak lenni pedig azt jelenti, hogy ismer bennünket, mi pedig megértjük a szavá. Mindez abból derül ki, hogy olyan kérdésekben nyilatkozik,

A katolikus egyházi év ritmusa éltet. Megtérésem előtt az advent a bevásárlások időszaka volt. Érthető. Nem ismertem Istent, mit kezdjek az adventtal? Mindenki így készült a karácsonyra, hát én is ezt tettem.

Ma már másképp telnek az advent napjai. Többet gondolkodom azon, hogy mennyit tett értem Isten.

Mikor először gyóntam, összeszorítottam a szemem, alig jött ki hang a torkomon. Megkérdeztem a lelki vezetőmet, hogy ez normális-e. Azt mondta igen. Nagyon nehéz a saját mocsokságaimat beismerni magamnak, sőt, kimondani. Egyszóval szembenézni azzal, hogy gonosz voltam. Miután kimondtam, óriási, leírhatatlan megkönnyebbülés. A pap szájából elhangzik Jézus igéje: „Isten megbocsátotta bűneid.”

Ez óriási erőt ad minden egyes alkalommal,

Kinga nővér naplójában olvastam, hogy azért tetszett neki a Kármel, mert ott nem kell semmit kitalálni. Ekkor döbbentem rá, hogy ez az egyik, amit szeretek a katolicizmusban: Nem kell kitalálni. Ha bemegyek egy szentmisére Kínában, ugyanaz történik, mint itthon. A hívő emberek az élet lényeges kérdéseiről ugyanazt gondolják,