Az egyik régi barátom minden egyes konfliktus után bocsánatot kért. Nagyon zavart, és magamba néztem, miért. A bocsánatkérése nem volt más, mint egy rossz szokás. Minden áron el akarta kerülni a konfliktusokat, és a bocsánatkéréssel szerette volna ezt elérni.
Most olvasom Júlia Voznyeszenszkaja könyvét: Kasszandra útja.

Négy évtizedig éltem Budapesten mielőtt Kaposvárra költöztünk. Idén meg családommal Budapesten nyaralunk. Egyrészről örülök, hogy Budapesten minden olyan ismerős, mindenhez kötődik valamilyen emlékem. Másrészről mindig összehasonlítom Kaposvárral, hogy ott mennyivel jobb.
Arról nem beszélek, hogy a legolcsóbb fagyi is kétszer annyiba kerül Budapesten, vagy hogy a zúgó harangok helyett mekkora a zajszennyezés,

„A Te kezedbe teszem le a gyermekeimet, magamat és a szülőként elvégzett munkámat.”

Sokáig voltam hitetlen, most pedig már jó ideje hívő vagyok. Ezért elég jól tudom, milyen nagy a különbség a két állapot közt. A hitetlen azt hiszi, saját erejéből képes az élet problémáit megoldani.

A hitre nevelés kezdete, hogy a szülők szeretik egymást, hűségesek egymáshoz.

A család a gyermek számára minta. Ha a gyermek netán fontosabb, mint a másik szülő, akkor ez lesz a minta. Előbb-utóbb a gyerek elvesztheti a biztonságérzetét, és mindkét szülő elveszíti majd a gyerek bizalmát.

A gazdagság olyan, mint a mátrix: illúzió. A szabadság az ember igazi küldetése.

A saját tapasztalatom egybevág néhány ember tapasztalatával, de a legtöbb ember nem érti meg: a gazdagság csak illúzió. Szegény voltam, és soha nem akartam gazdag lenni, mégis gazdag lettem. Most pedig ismét szegény vagyok.

Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt, valaki
gúnyosan megkérdezte:
— Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?

A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék
vasreszeléket, és szétszórta az asztalon.

Szelíd vagyok és alázatos szívű - mondta Jézus.

Évekig dolgoztam Budapesten a Vörösmarty téren. Amikor szokatlan hangokat hallottunk, kinéztünk a tizedik emeletről, és azonnal részesei lehettünk a téren zajló eseménynek. A legvidámabbak kétség kívül a hare krisnások táncos felvonulásai voltak. Miért csak a szektások vidámak? Akkoriban ezen törtem a fejemet.

Aztán most pénteken Kaposvár „Vörösmarty terén” látom,