A gazdagság olyan, mint a mátrix: illúzió. A szabadság az ember igazi küldetése.
A saját tapasztalatom egybevág néhány ember tapasztalatával, de a legtöbb ember nem érti meg: a gazdagság csak illúzió. Szegény voltam, és soha nem akartam gazdag lenni, mégis gazdag lettem. Most pedig ismét szegény vagyok.
Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt, valaki
gúnyosan megkérdezte:
— Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?
A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék
vasreszeléket, és szétszórta az asztalon.
Évekig dolgoztam Budapesten a Vörösmarty téren. Amikor szokatlan hangokat hallottunk, kinéztünk a tizedik emeletről, és azonnal részesei lehettünk a téren zajló eseménynek. A legvidámabbak kétség kívül a hare krisnások táncos felvonulásai voltak. Miért csak a szektások vidámak? Akkoriban ezen törtem a fejemet.
Aztán most pénteken Kaposvár „Vörösmarty terén” látom,
A hit ajándék. A hitre nevelés eredményeképp, amikor a gyerekünk megkapja a hit ajándékát, felismeri azt, el tudja fogadni és válaszol rá.
A modell az öreg pap: Éli és Sámuel esete. Az egész Anna felajánlásával kezdődött: „Kölcsönadom őt az Úrnak.” Éli már jól ismerte Anna történtét.
Késő délután üldögéltem a Fő utcában. Elgondolkodtam azon, hogy vajon értelmes dolog volt-e sok milliárdot belefektetni, amikor néhány ember lézeng csak errefelé.
Hamar meg is válaszoltam magamnak. A saját otthonunkat is rendben tartjuk. Ha van egy szép képünk, kitesszük a falra. Ha koszos a föld,
Egy sokat megélt ember mondta: „Haj, a mai urak nem olyanok, mint a régi urak!” Ezek után pedig elkezdte a történetek sokaságát mesélni arról, hogy régen a gazdag emberek hogyan gondoskodtak a szegényekről.
Talán volt, ami igaz volt, és hála Istennek most is vannak rendes emberek.
Budapest, Üllői út. Sétálok, szívom a szmogos levegőt. Leelőzöm a buszokat, autókat, amelyek araszolnak a pénteki dugóban. Most szálltunk ki a bádogdobozból , amelyre rásütött a nap, és kibírhatatlan meleg volt. Az árnyékos járda felüdülés a kánikulában. Egy budapesti hölggyel beszélgetünk.
Kaposvráriak vagyunk. Mondjuk neki,