Marshall Rosenberg: Erőszakmentes Kommunikáció

Erőszakmentes gyereknevelés

Rosenberg úr feje mellett a sakál és a zsiráf bábok

Egy ideje foglalkoztat az erőszakmentes kommunikáció. Az erőszakot már rég nem alkalmazom, mint a gyereknevelés eszközét. Leírtam már a véleményemet a kiabálásról, mint az agresszió egyik fajtájáról: Milyen árat fizetünk azért, hogy gyerekünkkel kiabálunk. ).

Az agressziónak sok fajtája van. Nemcsak a kiabálás az, hanem a pofon, a zsarolás, szeretetmegvonás, megalázás, bűntudatkeltés. Elég, ha a felnőtt, ez már félelmetes a gyermeknek. Az ilyen nevelés hatására szerintem elveszti a gyermekünk a biztonságérzetét, a bizalmas kapcsolatát a szüleivel, az önbizalmát. Maga is erőszakos lesz, mások könnyen manipulálják. Egyszóval ahelyett, hogy emberibb emberré válna, éppen attól fosztjuk meg, amire a legnagyobb szüksége lenne.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogyha erős lennék, akkor nem lenne szükségem erőszakra. Csak a gyengéknek van szüksége az erőszakra. Aztán rájöttem, hogy néha elkerülhetetlen az erőszak, de csak nagyon tudatosan, kiszámíthatóan és ritkán.

Amikor következetlenül, csak az érzelmeink alapján alkalmazzuk az erőszakot, akkor a gyengeségünket és tehetetlenségünket mutatjuk meg. Ezt a gyermek is észreveszi, meg is tanulja, és alkalmazza a kisebben. Így terjed az az erőszak és válik a gyengék számára egy hatásosnak tűnő eszköz.

Észrevettem, hogy a szinte mindenütt a gyerekek bántalmazása ellen beszélnek, de ezzel szemben a legtöbben bántalmazzák a gyerekeket. Nemcsak a szülők, hanem a pedagógusok is. Ha egy pedagógus például felpofoz egy gyereket, akkor alaposan meghurcolják, mint itt Kaposváron is az egyik iskolaigazgatót. Azonban másfajta agresszió teljesen elfogadott. Például ha egy pedagógus üvöltözik, megalázza diákot a többiek előtt, káromkodik, terrorizálja az osztályt nyugdíjazásáig taníthat anélkül, hogy ezt bárki szóvá tenné. Pedig a gyerek megalázása mások előtt az egyik leges legsúlyosabb bűn szerintem, amit egy gyereknevelő tehet.

Arról is beszélni kell, hogy az erőszakot alkalmazó felnőtt teljesen elveszti a tekintélyét a gyerek előtt. Sokan azt hiszik, hogy az erőszak alapozza meg a tekintélyt csak azért, mert az erőszak hatására a gyerek végül is megteszi azt, amit elvárnak tőle. Hát hogyne tenné meg, hiszen fél a következő erőszaktól. Azonban nem tiszteli az erőszakos felnőttet, csak fél tőle. Ez pedig egészen más.

Kellene egy módszer, hogy a gyerekekkel erővel és hatalommal, mégis erőszakmentesen tudjak bánni, és igazán tekintélyem legyen előttük. Így került a látóterembe az Marshal Rosenbeg által kidolgozott erőszakmentes kommunikációnak (EMK, angolul NVC) nevezett rendszer. Azonban ahogy elmélyedtem benne, egyre jobban rádöbbentem, hogy ez igazából nem erőszakmentes kommunikáció, hanem valami más.

A bejegyzés még nem ért véget, kérlek, lapozz!
Az oldal tetejére